Kb ilyen érzésem van... odamegyek, tapogatok valamit, ideges leszek, lényugszok, de valahogy nincs látszatja az egésznek. :P Hiába no, a nagy és látványos munkák véget értek. Az, hogy bekerül egy gégecső, bevakolódik egy repedés, vagy felkerülnek az elzáró csapok, az már nem olyan szembeszokő, mint egy padlásfeléjáró, egy kivágott fal, vagy egy 3m3-es törmelékkupac...
Megjött a víz, és ezzel a rendszer hibáira is fény derült. A pincében egy öreg csapot tettem fel, ami nagyon messze áll attól, hogy elzárjon. Kuka. Szerencsére, hibából vettem egy stóc elzárót, így egy olyat feltekerek, oszt csókolom.
Ettől sokkal, de sokkal idegesítőbb, hogy a kóccal eltömített 3/4-es könyök a vízóra felett ereszt. Kifogytam a teflonból, de gondoltam ez jó lesz. Most le kell azt tekerni valahogy úgy, hogy a vízóra már leplombált anyáit ne nagyon mozgassam. Már hallom a cifra káromkodásokat...
Az elmúlt napokban amúgy tényleg össze lett rakva a víz, mindenhol ott a bejövő, a hideg, a meleg, mind.
Tegnap még az ajtóra is került némi extra beton. hamarost jövet az üvegtégla köré, illetve a gipszkartondarab fölé.
Kitaláltam, hogy a romos falat a konyhában, ahol a sparhelt állt az inkább eltakatom gipszkartonnal. Így szépen fog kinézni és a csöveknek is van hely. Hasonlót találtunk ki a kémény kürül is. Megint kibélelem a házat gipsszel... :)
Ma délután villanyozgatok, illetve azt a csöpögő vízet próbálom megcsinálni. Most már jó lenne egy hét szabi és tényleg nekidurranni, mert idegesít, hogy nem haladok. :P
