Itt vagyunk mi, megvennénk a házat.
Itt van az Öreg, aki eladná. (na jó, fogalma sincs mit tenne, de a mostohafia eladná)
Itt van a Kopasz, aki már félig megvette és tervezi az egészet megvenni... Sajna nincs pénze.
Körbejártuk vagy ötször, átnéztük a papírokat, 3-szor elmentünk, hátha kiderül valami, beszéltünk a Kopasszal, a szomszéddal. Eljutottunk addig, hogy kaptunk egy ajánlatot a Kopasztól, hogy megvehetjük az általa kezelt telek egy részet, rajta a bejárattal. Zsíros összegért, de legyen.
Mikor a helyi ügyvéd felhívta a figyelmünkket, hogy az eddigi tranzakciók furán néznek ki, és jöttek a hírek a Kopasz más érdekes üzleteiről, óvatosabbak lettünk. Kértünk tőle a földhivatali számokat. Ez itt teljesen legális és ingyenes eljárás. A számok alapján lehívható minden adat ami az adásvételnél fontos. Fent van a neten. Tök normális dolog.
Kopasz felrobbant. Üvöltött egy sort, hogy mi át akarjuk őt verni, az ügyvédje már vár, nem fog nekünk semmi papírt mutogatni. Igen? Hátakkor elnézést tárgytalan...
Itt kezdődik... még ott sem lakunk, de már van egy ember aki utál minkét és tett rá megjegyzést, hogy megkeseríti a felújítást ahol lehet. Remek.
Szerencsére a szomszéd az normálisnak tűnik. Szerencsére van annyi telek, ahová legálisan le tudunk tenni egy szennyvíztisztítót, és szerencsére van egy 6m kerítésem az utcára, így be tudok járni. Csak egy új ajtót kell vágni a házra. Szerencsére, annyira öreg a ház, hogy nincsenek tervei, ezért egy ablakot minden engedély nélkül átalakíthatok ajtóva... aztán majd meglátjuk.
